Spanyol gólhelyzettel kezdődött a találkozó, majd nagy fölénybe került az Európa-bajnok, de az első tíz perc után kiegyenlítetté vált a játék, és nem is változott ez az első félidőben. Újabb spanyol ziccerrel nyitott a második játékrész, majd Arjen Robben, később David Villa hagyott ki hatalmas helyzetet. Robben eldönthette volna a találkozót, de Iker Casillason nem tudott kifogni. A hosszabbítást a spanyolok bírták jobban, és a végig veszélyes Andrés Iniesta találatával eldöntötték a világbajnokságot.

Hatalmas holland fölényt regisztrálhattunk a mérkőzés előtt – a johannesburgi Soccer City Stadion lelátóin. Igencsak békés hangulatban gyülekeztek a szerencsések, hogy a várva-várt finálé előtt megtekintsék a csaknem kétórás záróünnepséget. Nem hozott különösebb meglepetést az ünnepély, mint ahogyan a két válogatott kezdőtizenegye sem, amelyet már napokkal ezelőtt borítékolni lehetett. A holland nemzeti csapat, az oranje szövetségi kapitánya, Bert van Maarwijk ráadásul máris megdöntött egy vb-rekordot, amióta bevezették ugyanis az állandó számozást, nem állt fel döntőben 1-től 11-ig számozott mezben egyetlen csapat sem.

Megjelent a döntőre az ország első színes bőrű elnöke, a 91 éves Nelson Mandela is, teljessé téve a dél-afrikaiak örömét: sikerült remekül megrendezniük a világbajnokságot, minden előzetes félelmek ellenére is, ráadásul a Világkupát az ország legismertebb embere adhatja majd át a győztes csapat kapitányának.

A hollandok kezdték napjaink legjobban várt ütközetét az idegenbeli, kék mezüket felvevő spanyolok ellen. A 3. percben David Silva ugrott ki veszélyesen a leshatáron, és Howard Webb hitt is a lesállást belengető partjelzőjének, helyesen. Az 5. percben két bravúrt kellett bemutatnia Maarten Stekelenburgnak: először Sergio Ramos 11-es pontról eleresztett fejesét védte nagy bravúrral a jobb alsó elől, majd Gerard Piqué kiszorított helyzetből rátett labdáját védte lábbal.

Jobban kezdtek tehát a spanyolok, akik az előzetes várakozásoknak megfelelően többet birtokolták a labdát az első tíz percben, míg a hollandok szoros védekezésre és ellentámadásokra rendezkedtek be. A 11. percben Ramos ment el a jobb oldalon, kicselezte Dirk Kuytöt is, de beadását Villa elől kivágta az ötösön álló Johnny Heitinga. A szögletet elrontották a spanyolok, de kis híján így lett jó: Xabi Alonso

jobb oldali beívelését Villa ballal az oldalhálóba vágta hat méterről. Az újabb ziccereket követően kezdett eldurvulni a mérkőzés: előbb Robin van Persie, majd Carles Puyol kapott sárgát.

A 18. percben megünnepelhette az oranje első kapura lövését is: Wesley Sneijder rúgott rá egy távoli szabadrúgást, de egykori klubtársán, Iker Casillason nem tudott kifogni. Gyengén kezdtek a hollandok, akik közül először Mark van Bommel találta meg megszokott ritmusát: egy elképesztően durva belemenéssel kaszálta el egyszerre Andrés Iniesta mindkét lábát, de megúszta egy sárgával. A másik oldalról Ramos teremtette meg az egyensúlyt, aki Kuyt legyalulásáért érdemelt ki írásbeli figyelmeztetést.

Kissé leült a mérkőzés, a hollandok sokkal többet birtokolták a Jo'Bulanit, a hivatalos finálé-labdát, majd Nigel de Jong talpalta mellkason Xabi Alonsót, de a világ nyolcadik csodájára megúszta egy sárga lappal. Na ja, Mrs. Webb már tegnap megmondta, hogy férje nem elég erélyes. A fapapucsosok viszont egyáltalán nem papucsok, ha kettejüket kiállítják, egy szót sem szólhattak volna.

A 33. percben kétszer is szívleállás-közelbe került egy hispán ispotályban a betegsége miatt hazarepülő spanyol főszurkoló, Manolo: előbb Casillas gázolta el Puyolt, aki hatalmasat bucskázott a levegőben, majd amikor a hollandok adtak vissza sportszerűen egy labdát, Casillasnak a jobb felső elől kellett szögletre mentenie. Furcsa mozdulata aligha volt tervszerű. Négy perccel később Van Bommel tört el egy labdát, amit Joris Mathijsen lőhetett volna rá tiszta helyzetből, 14 méterről, de inkább lyukat rúgott.

Jellemző jelenet volt az első félidőből, amikor az Aranylabda-esélyes Sneijder beletalpalt Sergio Busquets belső combjába, majd elterült a földön és ápolást kér. 

Az első félidő ráadásában egy kis futballt is láthattunk: Robben cselezte ki a jobb oldalon Joan Capdevilát, majd mielőtt Xabi Alonso odaért volna, kapura lőtt, de Casillas mentett a bal alsó elől.

Nem hozott szép játékot a világbajnoki döntő első felvonása: az első percek spanyol helyzetet látva bekeményítettek a hollandok, és a középpályán igyekeztek több labdát szerezni, ellencsapásaikban pedig benne volt a gólveszély.

A második félidő is spanyol helyzettel kezdődött: Puyol fejelt volna kapura egy jobb oldali beadást, ha Heitinga nem fekszik alá, de a lecsorgó éppen jó lett Capdevilának, ám a balbekk lyukat rúgott. Ezek után „Ki tudja gyorsabban átjátszani a középpályát?" versengésbe csapott át a találkozó, de az utolsó passzok rendre pontatlanok voltak.

Az 55. percben veszélyes helyről végezhetett el szabadrúgást Xavi, de csak az oldalhálót találta el. Villa a darálóból a bal szélre menekült ki, oda, ahol kezdte a vb-t, de Heitinga oda is utánament, és megrúgta. Sárga. Hat perc múlva Robben  törhetett egyedül és a labdával Casillas kapujára, de az eldőlő spanyol jobb bokájában elakadt a játékszer. Hatalmas helyzet volt.

Capdevila is besárgult, miközben egyre unalmasabbá vált a találkozó. De csak a 70. percig, ekkor a találkozó legnagyob helyzetét rontotta el Villa: Iniesta jobb oldali beadását Heitinga csúnyán elnézte, de a spanyol gólkirályjelölt négy méterről is bele tudta rúgni a földön fekvő védőbe a labdát.

A cserék sem segítettek (beállt Eljero Elia Jesús Navas is) a csapatokon  és a színvonalon.

Alig telt el egy perc, miután újra útjára indult a labda, egy hatalmas tömegjelenet után Xavi tűnt el gyanús körülmények között a narancstengerben, Web áthidaló megoldásként szögletet ítélt, mérsékelt spanyol örömre. Fabregasnak viszont saját lábában volt a lehetőség a gólszerzésre, de nem tudta megverni egy az egyben Stekelenburgot, majd Ramos bakija után Mathijsen fejelt fölé hat méterről.

A nagy öreg, az utolsó mérkőzését játszó "Gio" Van Bronckhorst egymás után kétszer is góltól mentette meg csapatát: előbb Iniesta, majd Jesús Navas elől mentett az utolsó pillanatban.

Navason fogott a 22-es átka: vb-finálén az ilyen számot viselő játékos még soha nem rúgott gólt. A hollandoknál előbb beállt Rafael van der Vaart, a támadójátékot élénkítendő, majd "Gio" helyére Edson Braafheid is, a védelmet stabilizálandó.

Térfélcsere után beállt Fernando Torres Villa helyére, majd a 109. percben Heitinga húzta vissza a kiugró Iniestát, amiért megkapta második sárgáját. Mellé egy piros lapot is kapott. Iniestát egy újabb arra járó holland, Van der Wiel is lerántotta, de neki ez volt az első sárgáját.

A 116. percben Van der Vaart rúgott rossz helyre egy jobb oldali Torres-beívelést, a labdát Fabregas tette ki a jobb oldalra Andrés Iniesta elé, aki kirúgta a hosszú sarkot. 0–1

Ez után már sok minden nem történt, megőrizte előnyét a selección és megnyerte történelme első világbajnoki címét, két évvel azután, hogy Európa trónjára is felülhetett.

Vereséggel kezdett, győzelemmel végzett a Nagy Armada, a spanyol nemzeti csapat, és bár messze került Dél-Afrikában korábbi remek formájától, érintésnyi közelségbe a nagy álomhoz, a világbajnoki címhez,. és megtették az utolsó lépéseket is. Ami nem sikerült Jimmy Jumpnak a mérkőzés előtt, megtette Iker Casillas a lefújás után: magához ölelhette és magasba emelhette a Világkupát.

A labdarúgás történetében az NSZK (1972: Eb, 1974: vb) és Franciaország (1998: vb, 2000: Eb) után Spanyolország a harmadik olyan nemzet, amelyik egyszerre ül Európa és a világ trónján.

Spanyolország a labdarúgás történetének nyolcadik világbajnoka, nyolc szerzett góllal – ráadásul a kieséses szakaszban minden mérkőzését 1–0-ra nyerte meg. És ne felejtsük el – igaza lett Paulnak, a polip-orákulumnak, amely százszázalékos mérleggel zárta a tornát.