A Fifa.com munkatársa készített egy igazán remek, exkluzív interjút Puskás korábbi csapattársával, akivel a nosztalgiázás mellett a mai futballról is beszélgettek.

Raymond, kezdésként elmondanád, hogy mivel foglalkozol manapság?

Minden rendben van. Jelen pillanatban nyugdíjas éveimet töltöm  Korzika és Angers között ingázva. Boldog ember vagyok. A legfontosabb ami számít ezeken a napokon, az én koromban, az az egészség. Ezen a téren pedig minden rendben van, velem és körülöttem is.

A Reims játékosa voltál, majd a Real Madridhoz kerültél. Mik voltak a transzfer részletei?

Az ilyen átigazolások ritkák voltak akkoriban. Nagyon magas áron adtak el, 52 millió frankért. Nem vagyok tisztában vele, hogy ez mennyi pénzt jelentene manapság, de akkoriban három házat lehetett belőle venni. Mindenesetre a Reims megerősödött ebből a pénzből, vettek három válogatott játékost; Just Fontainet, Roger Piantonit és Jean Vincent-t. Szerettem ezt a csapatot, amely akkoriban Európa második legnagyobb együttese volt. Egyedül a Real Madrid volt előtte, így teljesen érthető volt a döntésem, hogy távozok. És valóban jól döntöttem, mert három csodálatos évet töltöttem Madridban.

Csatlakoztál Puskás Ferenchez, Alfredo Di Stefanóhoz és Francisco Gentóhoz. Melyik játékos tette rád a legnagyobb benyomást?

Mindig is Puskás Ferenc volt a példaképem. Nagyon korán megismertem, még a Reimsnél voltam. Amikor 1953-ban az első bajnoki címünket nyertük, a klub megjutalmazott minket egy londoni úttal, ahol megnézhettük az Anglia-Magyarország mérkőzést. Ekkor fedeztem fel Puskást. A körülmények azonban nehezek voltak, amikor megérkezett Madridba. Be kellett illeszkednie természetesen, de az újságírók türelmetlenek voltak, és hamar elkezdték kritizálni. Akkoriban azt mondtam: „Csak várjatok, a tehetség nem tűnik el egyik napról a másikra”. Mindenki tudja mi történt ezek után. Spanyolország gólkirálya lett. Minden kapus remegni kezdett, amikor hozzá került a labda a kaputól 35 méterre. Nem csak fantasztikusan nagy lövései voltak, hanem elképesztő pontossággal is meg tudta rúgni a labdát. De ne aggódj, Di Stefanót sem felejtettem el. Sőt, mai napig róla beszélnek a legtöbbet az emberek.

1958-ban Aranylabdát nyertél, ezek mellett három BEK, két bajnoki cím és számos díjat is elhódítottál Franciaországban. Melyik kitüntetés jelenti a legtöbbet neked?

Az Aranylabda megnyerése volt a csúcs. Ez a legkedvesebb trófea számomra, mert egy kupákkal teli szezon után kaptam meg. Soha nem nyertem volna meg ezt a csodálatos kitüntetést, a spanyol bajnoki cím, a BEK trófea, és a Világbajnoki bronzérem nélkül. 1958 az én évem volt.

Mint korábbi Real Madrid játékos, továbbra is figyelemmel követed a spanyol focit?

Természetesen. Különösen érdekel, hogy a három La Liga játékos közül ki nyeri meg az Aranylabdát. Úgy gondolom, hogy Messi fog nyerni, azonban nem szabad elfelejteni, hogy egyedül nem lett volna képes arra, amit tett. Ahhoz, hogy jól menjen a játék, minőségi játékosok kellenek melléd. Ez igaz volt rám is, és most igaz Messire is.

A hasonlóság közted és Messi között nem ér véget ennyivel. Ahogy te sem, úgy ő sem túl magas, de a képességei és a góljai gyakran megteremtik a különbséget.

Megtisztelő, hogy hozzá hasonlítanak. Egyesek azt mondják, hogy a mostani Barcelona egy kicsit olyan, mint a régi Reims. Azonban el kell, hogy mondjam, az én Real Madridom legalább olyan jó volt, mint ez a Barcelona. Mindössze egy mérkőzést veszítettünk el három év alatt. Azonban ez az egy vereség a lehető legrosszabb volt, mert az Atlético ellen veszítettünk, de igazából veretlenek voltunk akkoriban.

Mit gondolsz a Real Madrid és a Barcelona közötti rivalizálásról?

A Real továbbra is mindenki felett áll. Úgy vélem a Barcelonának még várnia kell néhány évet arra, hogy versenyben legyenek a Real Madrid trófeáival. Be kell vallanom, hogy jelen pillanatban a katalán játékosok játszanak jobb focit, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy olyan csodálatos legyen a tavalyi szezonunk. Jelenleg nem néznek ki jól a dolgok, a 16 pontos hátrány sok.

Mivel úgy mondtad, hogy "minket",  azt gondolom, hogy még mindig Madrid játékos vagy a szíved mélyén.

Abszolút. Még mindig szerelmes vagyok a Madridba. Azonnal gépre ülök, ha meghívást kapok. Úgy érzem az emberek boldogok Madridban, ha viszontlátnak. 

Az évek során Franciaország szerencsés volt, hiszen utánad olyan játékosokat adott a világnak, mint Michael Platini, majd Zinedine Zidane. Mit gondolsz, ki lesz a következő ilyen játékos?

Nem lettem volna képes azokra a dolgokra, amiket ők ketten csináltak a pályán, azonban ők sem arra, amire én. Nagy csodálója voltam mind a két játékosnak. Számomra még nem született meg a soron következő ilyen játékos.