Di Stéfano vs. Bernabéu

Ez az első nagyobb eset, amiről tudomásunk van. Sokan nem tudják, hogy a Real Madrid jelenlegi tiszteletbeli elnöke, aki egy korszak meghatározó játékosa volt, annak idején, játékosként, a hátsó kapun volt kénytelen távozni a klubtól. Bernabéu volt az, aki elorozta a játékost a Barcelona elől (sokan innen datálják a Real-Barça ellentétet), de az Inter ellen elveszített 1964-es BEK-döntő után ő maga döntött arról is, hogy nem hosszabbítja meg a „Szőke nyíl” lejáró szerződését. A Real Madrid egy pár éves szünet után újra döntőt játszhatott a sorozatban, de a Luis Suárez, Faccheti és Mazzola vezette olaszok 3-1-re verték meg Bécsben az akkor ötszörös bajnokot. Ez volt Di Stéfano utolsó meccse a Madridban. A találkozót követően hevesen összevitatkozott Bernabéuval, és a következő idényt már az Espanyolban kezdte.

Butragueño vs. Beenhakker

A következő nagy összecsapáshoz sokat kell előre ugorni az időben. A 80-as években jártunk, amikor a „Keselyű” élete formájában játszott, és pont ezért okozott óriási felháborodást, amikor az akkori edző, a holland Leo Beenhakker csak a padra ültette le a játékost a sorsdöntő PSV elleni BEK-negyeddöntő visszavágóján. Beenhakker Paco Llorentét állította be a helyére, és miután Butragueño ezt szóvá tette nála, az edző pénzügyi büntetést követelt a játékosnak. Az akkori elnöknek, Ramón Mendozának kellett közbeavatkoznia: behívatta Beenhakkert az irodájába, aki akkor még azt hihette, hogy a PSV elleni továbbjutásért fogja megdicsérni a csapatát. Ehelyett az elnök kemény hangon kérdőre vonta: „Tudja mit csinált maga? A klub örökségével játszadozott.”
 

Beckham és Ronaldo vs. Capello

Capello kétszer is Real Madrid edzője volt: az 1996/97-as és a 2006/2007-es idényben. A második etapja során több játékossal is összeveszett, többek között honfitársával, Cassanóval is, ahogy azt megírtuk az eheti színfalak mögötti sorozatunkban. Cassano nem számított meghatározó játékosnak, nem úgy, mint Ronaldo vagy Beckham, akikkel szintén komoly összetűzése alakult ki Capellónak, és végül mindkét játékos távozott. A sztárok még a Galaktikus-éra alatt érkeztek, Florentino Pérez elnöksége alatt, de miután ő lemondott a posztjáról és Ramón Calderón lépett a helyére, már nem volt többé egy védelmezőjük, aki szembeszegült volna az edző akaratával. Capello először Ronaldótól szabadult meg, akitől nem tűrte meg a hanyag munkáját, és végül a téli átigazolási szezonban 10 millióért került a Milanhoz.
Beckham esete az idény végéig húzódott. Capellónak az nem tetszett, hogy a játékos idény közben kijelentette, hogy a szezon végén a Los Angeles Galaxyhoz igazol. Beckhamet egész januárban nem játszatta az edző: „Velünk fog edzeni, de többet nem játszik itt” – mondta, miután meghallotta a hírt. Ennek ellenére egy hónap elteltével meggondolta magát és újra a kezdőbe rakta az angolt, akinek óriási szerepe volt abban, hogy a Madrid végül 6 pontos hátrányból megnyerte Rijkaard Barçájával szemben a ligát. Az angol végül méltó módon távozhatott, egy bajnoki címmel a zsebében.
 

Ramos és Casillas vs. Mourinho

Az összecsapások legújabb fejezetének most lehetünk tanúi. José Mourinho eddig sem a visszafogottságáról volt híres, és most sem félt szembemenni a két csapatkapitánnyal, Ramosszal és Casillasszal. Igaz, hogy sportszakmai érvek mögé bújva, de mindkét játékost leültette a padra, amikor azok szembeszegültek vele. Ramost a Manchester City ellen nem játszatta, míg Casillas legutóbb, a Málaga ellen került kispadra, ami nemcsak neki, hanem minden Real Madrid szurkolónak szokatlan látvány volt. Az már csak olaj a tűzre, hogy kikapott a csapat, így egyre nagyobb nyomás nyomja a portugál edző vállát.